A Jelentés és Nyelvhasználat, a Pragmatika Centrum és az SZTE Általános Nyelvészeti Tanszék online folyóirata megjelentette
Alberti Gábor, Szeteli Anna, Kleiber Judit és Kárpáti Eszter
Mondattípus, illokúciós aktus, perlokúciós hatás. A kétrétegű dinamikus pragmaszemantika mint az illokúciós logika továbbfejlesztése
című tanulmányát.

A tanulmány gondolatmenete két szálon fut, ahogy a kettős címe is utal rá. Az egyik szál az illokúciós aktusok természetének, illetőleg a mondattípusokhoz fűződő kapcsolatának az áttekintéséből indul ki. Az előbbi területen Searle funkcionalistának/pszichologistának nevezhető szempontrendszerét helyeztük figyelmünk középpontjába (illokúciós cél/erő, perlokúciós hatás, világ–szó illesztési irány, kifejezett pszichológiai állapotok). Az utóbbi területet, ahol nyelvtipológiai és logikai–szemantikai szempontok mentén alakult ki a mondattipizálási és pragmatikai kategóriák rendszere, azzal jellemezhetjük, hogy a nyelvi forma szolgál a rendszerépítés kiindulópontjául. A másik szálon bemutatunk egy, a formális irányzatban gyökeredző, ℜeALIS nevű pragmaszemantikai megközelítést. A két szál ott fut össze, hogy azt állítjuk: a ℜeALIS – élethossziglani elmereprezentációvá kiteljesedő dinamikus megközelítéséből adódóan – kézenfekvően kínálja a pszichologista/funkcionalista megközelítés eredményeinek maradéktalan integrálását, miközben számot ad a funkcionalista beszédaktustípusok és a formalista mondattípusok kapcsolatrendszeréről.
Kulcsszavak: illokúciós erő, illokúciós cél, illokúciós logika, perlokúciós hatás, mondattípusok, dinamikus pragmaszemantika