A Loisir Kiadó Pragmatika sorozatának 7. köteteként megjelent

Nemesi Attila László A humor pragmatikai mechanizmusai

című monográfiája.

Mi a humor, miből származik, és mi a célja? Ezek azok a nagy kérdések, amelyekre a humorkutatás kezdettől fogva választ keres. A könyv, miután bevezeti az olvasót a témába, a hangsúlyt annak alapos feltárására helyezi, milyen pragmatikai tényezői vannak a nyelvi – és a lényeges nyelvi elemet is tartalmazó multimodális – humorjelenségeknek. Egy szemantikai és egy retorikai fejezet fogja közre négy befolyásos pragmatikaelméleti irányzat humorvonatkozásainak kibontását, erősségeik és gyenge pontjaik azonosítását, valamint továbbfejlesztésük lehetőségeinek vizsgálatát. A példaanyag nem szűkül le a népszerű viccgyűjtemények konzervvicceire, hanem széles műfaji merítésű: képviselteti magát a humoros anekdota, a bohózat, a filmvígjáték, a konferansz, a politikai kabaré, az irodalom és még sok minden más.

Nemesi Attila László (1975) nyelvész, kommunikációkutató, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karának tanulmányi dékánhelyettese, Magyar Nyelvészeti Tanszékének vezetője. Fő kutatási területe a figuratív nyelvhasználat és a humor pragmatikája. Visszatérő előadója a magyar interdiszciplináris humorkonferenciáknak, egyik szerkesztője a Humorstílusok és -stratégiák (2018), valamint A humor ösvényein (2021) című köteteknek. Korábbi két könyve Az alakzatok kérdése a pragmatikában (2009), amely a Loisir Könyvkiadó Pragmatika sorozatának első darabja volt, és a Nyelv, nyelvhasználat, kommunikáció (2011/2016). Angol nyelvű tanulmányi révén a nemzetközi szakirodalomban is idézett szerző.

"Ez a kiváló kötet a Magyarországon és külföldön egyaránt elismert humorkutató tollából újabb lépéssel visz közelebb a humor mechanizmusainak megértéséhez. Kiderül belőle, mennyiféle arca van a nyelvi humornak, hogyan lehet és miért nehéz fogalmilag meghatározni, rendszerezni, elméletbe foglalni. A szerző számos szemantikai és pragmatikai irányzat eredeti és módosított receptjét kipróbálja, értékeli, továbbfejleszti. Közben kibontakoznak a humorkutatás tágabb dimenziói, a magyar humorkultúra sokszínűsége, a kognitív jelentésleírás ösvényei. Nagyító alá kerülnek a pragmatika főbb elméleti keretei, azok határai, a humor retorikai stílusai és stratégiái. Ajánlom a kötetet a nyelvészek, irodalmárok, művészek, médiaszakemberek. néprajzkutatók, pszichológusok és magyartanárok mellett mindazoknak, akik tudják, hogy a humort komolyan kell venni. Úgy fogyasszák, mint a legfinomabb csokoládét: lassan és apránként, hogy sokáig megmaradjon a szájukban az íze. Kellemes olvasást (és nevetést) kívánok!"

Dr. T. Litovkina Anna egyetemi tanár
Selye János Egyetem

„A nyelvi humor működésének megért(et)ése nagy kihívást jelent a nyelvészek számára. Ez a szerző korábbi kutatásaira szervesen alapozó kötet egymással termékeny diskurzusba hozható megközelítésmódokat ajánlva tekinti át, mit tud kezdeni a kortárs pragmatika a nyelvi humor komplexitásával. A nagy szakirodalmi tájékozottságról tanúskodó, ugyanakkor eredeti kutatói perspektívát érvényesítő munka a nyelvészeti humorkutatás történeti ívét is felrajzolja. A szemantikai humorkoncepciókból indul ki, majd rámutat arra, milyen magyarázói potenciál rejlik a klasszikus pragmatikai irányzatokban: a beszédaktus-elméletben, az inferenciaelméletben, valamint a relevanciaelméletben. Ezt követően egyfelől a humor és a nézőpont kapcsolatára rávilágítva jelöl ki új, nagyon is termékenynek tűnő értelmezői irányokat, másfelől a pragmatika és a retorika viszonyára reflektálva a humorral való nyelvészeti foglalkozást tágabb kulturális kontextusba is helyezi. Kiérlelt, szellemes stílusban megírt könyv, amely fontos mérföldköve a hazai humorkutatásnak."

Dr. Tátrai Szilárd egyetemi docens
Eötvös Loránd Tudományegyetem