A Jelentés és Nyelvhasználat, a Pragmatika Centrum és az SZTE Általános Nyelvészeti Tanszék online folyóirata megjelentette

Surányi Balázs és Gulás Máté

A diszjunkció mint Pozitív Polaritású Elem. A prozódia hatása a magyar diszjunktív tagadó mondatok értelmezésére

című tanulmányát.

A diszjunktív tagadó mondatok logikailag potenciálisan kétértelműek: amennyiben a diszjunkció a tagadáshoz képest tág hatókört (TD) vesz fel, az „egyik vagy másik nem” értelmezés áll elő, míg a diszjunkció a tagadáshoz viszonyított szűk hatóköre (SZD), az „egyik sem” olvasatot eredményezi. A korábbi elméleti szakirodalom szerint a nyelvek egy csoportjában – melybe többek között a magyar is sorolható – az SZD olvasat nem elérhető, ugyanis ezekben a nyelvekben a diszjunkció egy Pozitív Polaritású Elem (PPE). A nyelveket diszjunkciójuk alapján két csoportba (+/–PPE nyelvek) soroló elmélet alapján kezdetben számos nyelvet kategorizáltak a +PPE nyelvtípusba, azonban az újabb szakirodalomban egyes ilyen nyelvek esetében egymásnak ellentmondó megfigyeléseket és kísérletes eredményeket találunk a diszjunkció +/–PPE státuszát illetően. Ezek az ellentmondások felvetik annak a lehetőségét, hogy egy nyelv diszjunkciójának +/–PPE státusza mellett más, eddig nem tanulmányozott tényezők is szerepet játszhatnak a diszjunktív tagadó mondatok SZD olvasatának elérhetőségében.
Mindezek fényében tanulmányunk azt célt tűzte ki, hogy empirikus módszerekkel vizsgálja (i) a magyar diszjunktív tagadó mondatok két lehetséges hatóköri olvasatának elérhetőségét, valamint (ii) a mondatprozódiának ezen értelmezések elérhetőségére gyakorolt potenciális hatását. Az elfogadhatósági kísérletünkben gyűjtött ítéletek azt mutatják, hogy a magyarban az SZD olvasat jelölt ugyan, de messze nem elérhetetlen. Prozódiai percepciós kísérletünk eredményei pedig arra utalnak, hogy a prozódia jelentősen képes befolyásolni a két lehetséges értelmezés elérhetőségét, és a számára kedvező prozódia mellett az SZD olvasatot a beszélők az esetek közel felében elfogadják. Ez a kimenetel a prozódia jelentős – és mindeddig felnőtt beszélők körében semelyik nyelvben ki nem mutatott – szerepét támasztja alá a tagadott diszjunktív mondatok értelmezésében. A tanulmány eredményei új kutatási kérdéseket vetnek fel a diszjunkció parametrikus PPE-elmélete számára.

Kulcsszavak: diszjunkció, tagadás, hatókör, Pozitív Polaritású Elem, prozódia, magyar

Surányi Balázs a Nyelvtudományi Kutatóközpont tudományos tanácsadója és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karának egyetemi tanára. Érdeklődési területei a szintaxis és annak érintkezési felületei az információszerkezettel, a szemantikával és a prozódiával.

Gulás Máté a Nyelvtudományi Kutatóközpont tudományos segédmunkatársa és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Nyelvtudományi Doktori Iskolájának hallgatója. Érdeklődési területei, melyek doktori disszertációs témájának gerincét is adják, a diszjunkció, a polaritáselemek, a prozódia, valamint a nyelvelsajátítás.

A tanulmány elérhető a folyóirat honlapján: http://jeny.szte.hu/JENY-2022-SuranyiB-GulasM

• Surányi Balázs – Gulás Máté 2022. A diszjunkció mint Pozitív Polaritású Elem. A prozódia hatása a magyar diszjunktív tagadó mondatok értelmezésére. Jelentés és Nyelvhasználat 9/1:185–212. doi:10.14232/JENY.2022.1.8